Kék Virág - Írások

Kollektív tudat vagy egyéni szabadság? ( A Pluribus-hatás )

Thu, 11 Jun 2026 19:55:00 +0000

Vince Gilligan új sci-fi projektje, a Pluribus egy kísérteties helyzetet mutat be: mi történik, ha az emberek akarva-akaratlanul egyetlen, közös kollektív tudati hálóba kapcsolódnak össze? Megszűnik a privát szféra, és az egyéni szabadság elvész a kollektív egyformaságban.

Sci-finek tűnik? Pedig energetikailag és mentálisan pontosan ebben élünk ma.

Sokan hiszik azt, hogy a spirituális út a teljes önfeláldozásról és a tömegek megmentéséről szól. De ez egy óriási tévedés. Akarattal nem lehet megváltani a tömegeket, csak egyéni fejlődés és egyéni megváltás létezik. Mindenki saját magáért felel elsősorban, és csak ezután jönnek a többiek – a sorrend nem megfordítható, és aki ezt mégis megpróbálja megtenni, az egy hatalmas csapdába sétál be.

A kollektív egyformaság és a határok elmosódása egyszerűen elveszi az egyén szabadságát és a kreativitását.

A személyiségfejlődés során először egy egészséges egót kell felépíteni, és csak ezután lehet azt „lebontani” – természetesen szigorúan idézőjelben, hiszen a földi síkon az ego halála egyet jelent az életünk végével is.

Aki feláldozza magát a környezete, a családja vagy a külvilág oltárán, és nem tartja meg az adok-kapok egyensúlyt, az nemes egyszerűséggel kiég.

Kineziológusként és energetikai szakemberként nap mint nap látom ezt a láthatatlan, lemerítő hálót. Az oldás és a gyógyulás nem ott kezdődik, hogy még többet küzdesz másokért, hanem ott, hogy megtanulsz visszavonulni, felépíted az egészséges határaidat, és visszaveszed a saját energiádat.

Nézd meg a sorozatot, és ha szeretnél lekapcsolódni a kollektív hálóról, hogy az egyéni utaddal foglalkozz, a rendelőm ajtaja nyitva áll.

" Mi csak segíteni akarunk Carol."

Elillanás

Sun, 24 May 2026 09:03:00 +0000

Elillanás

Fényként érkeztem e földre,
mint a szél repültem előre
az időben, a téli erdőben.
Mindent egyszerre láttam, csak száguldottam
határtalan s céltalan, míg meg nem untam.
Akkor megnyugodtam: tavasz voltam,
fehér, illatos virágokat hoztam,
és csak mosolyogtam.

Vörös bundájú rókát láttam, belebújtam,
és a csendben az úton ültem és figyeltem,
a bajszom rezegtettem.
Oly szép volt az erdő,
a levegő szikrázóan remegő, pillangót kergető.
Enyém lett a szél, nekem mesél, nekem ígér,
és enyém a tél és az éj,
róka lelkem soha nem fél.

Voltam a sötét mélyben és fent a tiszta kék égen,
követtem a Napkorongot,
nagyon vártam a holnapot, kergettem a pillanatot.
Már újra csak fény vagyok, aki életet kapott,
és már mindent látok, és mindent tudok.
Mint a könnyű szél, újra szabad vagyok,
és elillanok.

2025 január 14.

A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett.

Egy szép Nap illata

Sat, 23 May 2026 15:56:00 +0000

Egy szép Nap illata

Tökéletesség látszatában élem az életem,
azt mutatom minden rendben.
Kócosan ébredek egyedül
és semmi sem sikerül.

De minden nap összeszedem az arcom,
majd mosolyogva írom le a napom.
Kedvenc csészémmel sétálok a kertben,
a cinkékkel beszélgetek csendben.

A tavasz megszépít,
a virág felvidít,
farönkök tövében a zöld gyík
szeme világít

Védett világom
a kedveseknek kitárom.
A kertemben a levendulák
szórják szét a Nap illatát.

Mire mindet körbe járom
a szívemben egy újabb álom.

Stress Release V.- Korlátozó hiedelmeink

Fri, 10 Apr 2026 17:32:00 +0000

Elérhető lett ez a szint Magyarországon és olyan szerencsés vagyok, hogy az elsők között végezhettem el ezt a tanfolyamot.

Szeretettel várok mindenkit, aki úgy érzi, hogy negatív hitrendszerek akadályozzák a döntéseiben, a gyógyulásában, fogyásban, tanulásban vagy bármilyen más témában.

A halálról őszintén

Sun, 21 Dec 2025 13:00:00 +0000

Ma éjjel tart a legtovább a sötétség, itt a téli napforduló ideje. Ezért egy mindig aktuális témát hozok, ami a lezárásról szól. Mert örök körforgásban élünk, és egyszer mindennek vége szakad. Az életnek is. A természet is alszik és visszahúzódik, ahogy a lélek is. De ez a technikai és uniformizált világ erre nincs tekintettel, ezért egyszerűen belepörgeti az embert a rohanásba. Semmire nincs idő. Nincs egyéniség, csak protokollok vannak, amiket a társadalmi szokások ránk erőltetnek. Boldog, aki ebből ki tud maradni.

Pedig a halál elkerülhetetlenül közeledik, és nem vár, ha itt az idő, megtörténik. Nem tudod befolyásolni, és megtanulod örökre, hogy nincs kontrollod felette. Más tudni, más megélni, és teljesen más érezni.

Mi történik, amikor meghal az egyik szülőd, az édesanyád? Nőként írom ezt. Más, ha az édesapja hal meg a lánygyermeknek, és más, ha a fiúgyermeknek hal meg az anyja vagy az apja.

Aki még nem temette el egyik szülőjét sem, annak fogalma sincs, milyen folyamatokon kell keresztülmenni, és mik fognak történni. Nekem sem volt. Próbálsz felkészülni rá, meghallgatod, hogy erre nem lehet, mégis arra gondolsz, hogy de, igen. Hiszen már régóta kíséred egyik betegségből a másikba, és elmúlt nyolcvan éves. Tudod, hogy bármikor bekövetkezhet a búcsú. És végül rá kell jönnöd, hogy igazat mondtak: erre tényleg nem lehet felkészülni. Elindulnak a történések, és azonnal robotüzemmódba kapcsolsz. Nincs idő és energia érezni, csak cselekedni kell, menteni és ott lenni. Az agyad és a lelked szinte különválik, tudod, mi történik, de nem fogod fel.

Saját megélést keveset lehet olvasni a halálról, mert ez egy óriási tabutéma. Az emberek kerülik, mintha velük sosem történhetne meg. Úgy kezelik, mintha magánügy lenne, ami nem tartozik senkire. Ez igaz is, de mégis, ha többet beszélnénk erről, az sokat segíthetne másoknak. Mert ilyenkor nagyon magunkra maradunk a lelkünkkel, a kérdéseinkkel és a gondolatainkkal. Azt hisszük, csak nekünk ilyen nehéz, és elbizonytalanodunk, hogy vajon velünk van-e a baj. Azt gondoljuk, másnak biztosan könnyebb. Nem merünk beszélni a fájdalmunkról, magunkba zárkózunk, és félünk, hogy nem értenek meg minket.

Régen a közösség és a család együtt gyászolt, kialakult szokásrend szerint történtek az események. Mindennek megvolt a maga ideje. Három nap alatt elsiratták a halottat, eltemették, és az élet ment tovább, mert muszáj volt. Mi van most? Kórház, papírok, prefektúra, bürokrácia és iszonyat árak. Kérdések, amikre sosem gondoltál előre. Milyen ruhában temessük el? Ő mit szeretne? Milyen fényképet tegyünk ki? A gyászjelentés és a gyászbeszéd mit tartalmazzon? Kit hívjunk meg a halotti torra, már ahol tartanak még ilyet? Ezek jelentéktelennek tűnnek, de akkor, ott abban a helyzetben elképesztően megterhelőek.

A halotti bizonyítvány kiadási határideje hatvan nap. Amit ki is maxol a hatóság, és ez elképesztően frusztráló. Majd amikor már megnyugodnál kicsit, több hét múlva megkapod a papírt, benne a leírással, hogy mi volt az alapbetegség, mi volt a halál közvetlen és közvetett oka. Mindezt egy jelenkori, A4-es indigós másodpéldányon, amit alig tudsz kisilabizálni. Amikor sikerül, rögtön jön a kínzó kérdés: ezt vajon, ha tudta az orvos, miért nem mondta el? Újra előjönnek a képek és az érzelmek, és minden kezdődik elölről.

Majd jön a születésnap, a halottak napja, a karácsony, és minden péntek, amikor meghalt. És minden csütörtök, amikor a temetés volt. Ezek csak a fizikai történések, amikkel valamit kezdeni kell. És még támogatnod kell az apukádat is, aki itt maradt, és hatvankét évet élt le anyuddal. Aggódsz érte, hogy kibírja, hogy túlélje, és hogy ne roppanjon össze teljesen. A hagyatéki eljárás szóba sem került még, de amikor megérkezik a felszólítás a nyilatkozattételre, úgy érzed, már csak ez hiányzott.

Itt egy általános lefolyásról van szó. Nincs benne az, ha elhanyagolják a haldoklót, nincsenek itt a kórházi rettenetek és a harcok a gyógyulásért. Az olyan váratlan dolgok, hogy hőségriadó van épp, vagy irdatlan hideg, a kórházi zárlat, a légkondicionáló nélküli betegszállítók, vagy a lelketlen nővérek a mosoly álcája mögé bújva, amit sosem gondolnál. Ezek mind megtévesztik az amúgy is védtelen lelkedet.

A bűntudat, hogy miért nem szóltál, pedig pontosan tudod, hogy amikor éjjel ott hagyod a kiszolgáltatott helyzetben a hozzátartozódat, nem mered megtenni, hogy felvilágosítsd a nővért. Nem akarunk ezekről beszélni, így még a minimális elképzelés is hiányzik a társadalomból. Pedig a halál az élet része, tulajdonképpen a születésünk óta erre készülünk, legtöbbször teljesen tudattalanul.

Rémtörténeteket persze hallunk, és reméljük, hogy velünk ez nem történik majd meg. Hogy a tüdőgyulladásban meghalni nem mindig fertőzés következménye, és hogy észre sem vesszük, hogy már kialakult. És az orvosok, ápolók nem is mondják, nem figyelmeztetnek, hogy ez már az a fázis. Hogy amennyiben nem hirtelen távozik az illető, hanem elhúzódó leépülés következik be, milyen jelek vannak, amikről, ha tudnánk, talán jobban készülnénk és értenénk a folyamatot. Nem ragaszkodnánk annyira a haldoklóhoz, hanem engednénk őt elmenni. Ha tudnánk, hogy a bennünk zajló folyamat egyik fázisát sem tudjuk megspórolni, mert az mindenképpen bekövetkezik a lelkünkben. Mert ez így van kitalálva. Aki nagyon, nagyon tudatos, már-már buddha, annak talán könnyebb lehet. De nem biztos.

Tanítani kellene legalább a biológiaórán a középiskolában azokat az élettani folyamatokat, amik ilyenkor végbemennek a haldokló testében és tudatában. Hogy felismerjük, és tudjuk, mi történik. Igen, ez nagyon nehéz. De ha a homokba dugjuk a fejünket, az nem segít.

Például, amikor jószándékból megkímélnek a halálhír közlésétől, mert túl fiatalnak, leterheltnek vagy nem felkészültnek ítélnek meg, és csak később tudod meg az igazságot. Így nem jutsz el a temetésre, és nem tudsz időben gyászolni. Amikor pedig egy közelinek számító családtag megy el, semmilyen tapasztalat vagy lelki edzettség nincs, és úgy érzed, azonnal a mélyvízbe kerültél.

Tehát milyen érzelmi és mentális fázisokon megyünk keresztül?

Minden felerősödik, és előkerülnek a régi emlékek, történetek. Hallod a hangját a fejedben, tudod, hogy most ezt válaszolta volna, vagy ő így szokta csinálni. Nézed a fotelben az üres helyét, és látod magad előtt, ahogy a konyhában áll a tűzhely előtt, és főzi az ebédet.

Megélénkül benned a női generációs vonal, a női felmenőid története. Meglátod az összefüggéseket a sorsuk között, és látod azt a fejlődést, ami oda vezetett, hogy megszülethettél, és ma már egy magasabb szinten élheted az életedet, mint ők. Ez szintén sok lelki fájdalommal járhat, mert ilyenkor nemcsak az anyukádat gyászolod, hanem őket is.

Érzelmi hullámvasút: fájdalom, harag, szomorúság, közömbösség, és mély együttérzés másokkal, az elhunyt korábbi szenvedésével.

Felfoghatatlan és tartós hiányérzet.

Betegségek: ki miben halt meg, és mi az, amit örökölhettem. A halál pontos oka a halotti bizonyítványon.

Az az érzés, amikor az orvos a szemedbe mondja, hogy haldoklik az anyukád. Pedig mélyen tudtad, és ő is kíméletesen közölte, de mégis, ezek a helyzetek egy életre beléd égnek.

Már te vagy a legidősebb nő a családban. Ezzel óhatatlanul el kell ismernünk magunknak, hogy a mi életünk is véges, és lehet, hogy már kevesebb van hátra, mint ami eddig eltelt. Mi az, ami igazán fontos? Az idő pazarlása többé már nem engedhető meg.

Az agyadban egymás után jönnek a képek, attól függően, hogy milyen körülmények között veszítetted el Őt. Nem hagynak nyugodni, becsukod a szemed, és tisztán látod őket.

Ha ápoltad, végigkísérted és eltemetted, a végén végtelen kimerültséget és ólmos fáradtságot érezhetsz.

Energiahiány lép fel, mivel mindannyian össze vagyunk kötve egymással egy láthatatlan, finom szállal. Ez a kötés az édesanyánkkal a legerősebb, hiszen általa jöttünk a világra. Tudományosan is bizonyított tény, hogy biológiailag is kicserélődnek a sejtek az anya és a magzat között a terhesség alatt, és ezek évtizedekig ott maradnak egymás szöveteiben. Ezek az úgynevezett kiméra sejtek. Ha ezt kicsit továbbgondolom, akkor ez a tudományos megállapítás a fizikai bizonyítéka annak, hogy egy megbonthatatlan energetikai kötés van közöttünk. Mikor az egyik fél kilép a testből, ez a kötelék a földi síkon hirtelen megszakad. Egy hatalmas űr keletkezik a rendszerben, és ez képződik le fizikai energiahiányban, kimerültségben és belső ürességben. Ez a folyamat teljesen természetes és szükségszerű.

Körülötted mindenki küzd a saját megélésével, és sokszor teljesen irreális, és feszült viselkedéssel kell szembenézned mások felől. Ilyenkor a legnehezebb megőrizni a belső kontrollt, hogy maradjon elég energia az elintézendő hivatalos ügyekre.

Már soha nem lesz semmi olyan, mint amilyen eddig volt. Hetekig is eltarthat, mire eljutsz idáig, de amikor megérkezel ehhez a ponthoz, letaglóz a nyers felismerés.

Már ezt sem tudom megkérdezni tőle, már nem tudom többet felhívni. Nem törlöd ki a telefonszámát a mobilodból soha, akkor sem, ha már nem él a száma. Időnként ösztönösen felhívod, és csak hallgatod a gépi hangot: Ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Azt hiszed, megbolondultál. Pedig nem, csak a lelked máshogy dolgozza fel a hiányt.

Álmodsz. Sokat. Ott van veled és boldog, egészséges, vagy éppen rémálmaid vannak.

Hogyan lehetett volna máshogy csinálni a kórházat? Az orvossal hogyan kellett volna máshogy beszélni? Miért nem tudtam hazahozni, hogy otthon, békében haljon meg?

Mi volt az utolsó, tiszta mondata? Mikor fogtad meg utoljára a kezét?

Miért nem birtam ki azt az utolsó három órát mellette a legvégén? Talán ez a legnehezebb és a legkínzóbb gondolat. Mert az agyaddal pontosan tudod, hogy már nem bírtad, ő már nem volt a tudatánál, és felelős voltál az idős édesapádért is, akit haza kellett vinned. Pedig láttad rajta, hogy érzékeli a búcsút, de már nem tudott reagálni rá. Kínzó gondolatok és érzések.

Bármilyen minőségű volt vele a kapcsolatod (akár jó, akár terhelt), mindenképpen szembe kell nézned ezekkel a belső megélésekkel. A feldolgozáshoz általában egy mély, komoly belső munka szükséges.

Hogyan lehet ezt a nehéz időszakot méltósággal megélni, túlélni, kezelni és teljesen meggyászolni? Érdemes végiggondolni a generációs mintákat, meggyógyítani az érzelmi fájdalmakat, és eltávolítani a kínzó képeket a tudatból. Sírni. Pihenni, és elegendő időt adni önmagunknak. Kibeszélni.

Az érzelmi feldolgozás nem spórolható meg, csak a mentális munka önmagában nagyon kevés.

A halál valójában egy másik tudatállapot, egyfajta lezárás és egyben továbblépés egy másik világba.

Karácsonyi fények

Sun, 14 Dec 2025 17:16:00 +0000

Fogadjátok szeretettel Kázmérkámnak írt versemet, legyen minden gyereknek öröme benne.

Elérhető: Karácsonyi fények

Tölgyes erdőkert

Mon, 03 Nov 2025 07:29:00 +0000

Írásaim jelenleg főleg kert témában olvashatóak a Facebook Tölgyes erdőkert oldalán. Azon okból kifolyólag, hogy kicsit átalakulóban vagyok és a kert és gyógyítás kapcsolatán dolgozom, a tágabb környezet hűen tükrözi bensőnket, annak kivetülése.

Csak várok

Fri, 11 Apr 2025 21:59:00 +0000

Csak várok

Egy kislány vagyok

a forgatag közepén

a szememben a fény

kemény lett mint a fém.

A felnőttek körében

ahol senki nem figyel rám

nem tudják ki vagyok

a lelkem merre jár.

Régen őket is ott hagyták

mint most engem,

senkit nem érdekel

az életem.

Csak állok és várok

de nem látszom

ködbe vesztem,

semmi lettem

pont úgy mint régen.

Már azt sem hiszem,

hogy szerethető lennék,

csak arra várok,

hogy valaki észrevegyen,

hogy én is létezem,

felemeljen és megkérdezzen,

milyen álmok nőnek a szívemben.

És közben már felnőttem,

és még mindig csak állok és várok,

mint régen és minden értelmetlen,

mert egyedül kevés

vagyok az álmaimhoz.

Már nincs forgatag sem

csak a csend.

Az ablaknál állok

minden nap és várok,

bámulok és nem látok

csak arra vágyok,

hogy valaki meglásson

és megértsen

és megkérdezzen,

milyen álmok nőnek a szívemben...

Arcdiagnosztika és Schüssler-só terápia

Thu, 18 Jul 2024 11:17:00 +0000

Testünk kb 4%-a ásványi anyagokból áll, ez nem tűnik soknak, de mégis létfontosságúak.

Többféle funkciót töltenek be a szervezetben, az anyagcsere minden fázisában részt vesznek.Hogy melyikből és milyen mennyiségben van szüksége rá a szervezetnek, az az életkortól, egészségi állapottól és aktivitástól függ.Ha nem szívódnak fel normálisan valamilyen oknál fogva vagy kevesebb kerül be, akkor akár betegségek is kialakulhatnak.

Segítenek egészségünk fenntartásában és ha kell, gyógyulásában.

Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler német homeopátiás orvos ismerte fel, hogy a sejtek normális működése az ásványi sóktól függ és a betegségek okaként ezek tényleges vagy relatív hiányát nevezte meg. Ez volt az első lépés biokémiai terápiás módszerének kidolgozásában, amely ingerterápiaként működik, azt mutatja meg a szervezetnek, hogy mit kell tenni, hogy a hiányállapot megszűnjön, rendeződjön. Schüssler által kiemelt ásványi sók összetevőit a tudomány jelenleg a makro-, illetve a mikroelemek között tartja számon, azaz a szervezet számára elengedhetetlenül fontos ásványi anyagokként. Dr. Schüssler olyan összefüggéseket látott meg, amit mára a tudomány is visszaigazolt.

12 sót állított terápiás rendszere középpontjába és élettani működést befolyásoló szereknek nevezte el.

A tizenkét funkcionális só:

1. Calcium fluoratum (folypát – kalcium-fluorid – CaF2)

2. Calcium phosphoricum (foszforsavas mész – kalcium-foszfát – CaHPO4 x 2H2O)

3. Ferrum phosphoricum (vas-foszfát – FePO4 x 4 H2O)

4. Kalium chloratum (kálium-klorid – KCl)

5. Kalium phosphoricum (kálium-foszfát – KH2PO4)

6. Kalium sulphuricum (kálium-szulfát – K2SO4)

7. Magnesium phosphoricum (magnézium-foszfát – MgHPO4 x 3H2O)

8. Natrium chloratum (nátrium-klorid – konyhasó – NaCl)

9. Natrium phosphoricum (nátrium-foszfát – Na2HPO4 x 12H2O)

10. Natrium sulphuricum (nátrium-szulfát – Glauber-só – Na2SO4)

11. Silicea (kvarc – kovasav – SiO2 x H2O)

12. Calcium sulphuricum (kalcium-szulfát – gipsz – CaSO4 x 2H2O)

Ezen kívül még 12 kiegészítő só is rendelkezésünkre áll, amennyiben szükség van rá.

A Schüssler-sók segítenek:

- akut, azaz hirtelen fellépő betegségekben (pl. influenza, vesegörcs, lumbago)

-krónikus betegségeknél (pl. aranyér, visszér)

-hiányállapotokban, ez elsősorban arcdiagnosztikával és kiegészítő beszélgetéssel történik

-különböző lelkiállapotokban, mint depresszió, gyász, idegi problémák és alkati szerként is alkalmazható.

(az ásványi sók hiánya látható eltéréseket hoz létre az arcon, melyek az arcdiagnosztikát elsajátítva egyértelművé válnak számunkra)

Kronobiológiai pszichogenetika

Mon, 18 Sep 2023 15:30:00 +0000

Kronobiológiai elemzés

A Kronobiológiát Artur V. Zsazskov és Dr. Tatjana I.Szmirnova fejlesztette ki még az 1970-es években a Szovjetúnióban. A professzor pszichológusként, sportorvosként dolgozott. Munkája során rájött, hogy a teljesítmény nem egyforma, ennek az egyik oka a bioritmusban keresendő. Statisztikákkal támasztották alá állításai hitelességét, amit orvosok és pszichológusok igazoltak.

Amikor megszületünk, szüleinktől különböző tulajdonságokat örökölünk. Emellett pedig hatással van ránk a születés pillanatában a Föld energia-információs állapota, ezek egész életünkre kihatnak és befolyásolnak minket.

A kronobiológiai elemzéssel megismerhetjük milyen fizikai, érzelmi és intellektuális típusba tartozunk. A megértés, hogy miért és hogyan működünk a különböző szinteken, már sok embernek segített, hogy elfogadja saját magát és másokat, emberi kapcsolatokat tudtak rendezni vagy békésen külön válni. Ráláthatunk arra, hogy gyerekeink milyen reális fizikai és szellemi teljesítményre képesek az iskolában, milyen típusú mozgásra, és tanulásra van szükségük. Tájékoztatást ad fizikai gyengeségeinkről, energia központjaink működéséről.

A személyiség-modell elemzés tartalmazza a típusokhoz hozzá rendelhető Bachvirág esszenciákat is.

Most ismét elérhetővé vált nálam ez a könnyen érthető és hatékony módszer.