Inspirációk – amikről az oldalon olvashatsz:
Ezer arcodat elkezded meglátni, elsőként anyukád és a körülötted élő nők mintáiból. Majd mindezt megtapasztalod kislányként, fiatal nőként, anyaként, változókorban, és végül bölcsen: tele élménnyel, kudarccal és boldogsággal.
Mert a Nő szabadnak született, és teremteni jött. Életet adni, azt megóvni, szeretni és gyógyírt adni.
Köszönöm minden női felmenőmnek, hogy kibírták az életet, és hogy mindenki hozzátett egy kicsit az enyémhez. Sok szenvedést feloldottak – különben most nem lehetnék itt, és nem lenne könnyebb az életem, mint nekik volt.Köszönöm a Dédinek, akit sosem láttam, és aki elaludt a karosszékben; a Nagymamámnak, akinek végighallgattam a haláltusáját; és a másik Nagyimnak, akit nem ismerhettem meg soha, mert elvitték 1945-ben a semmiért, és emiatt megszakadt a szíve. És köszönöm Anyunak, aki elfogyott, és végül elaludt, és majdnem végig vele voltam – remélem, megkönnyítettem az útját, amennyire csak tudtam… És köszönöm, hogy megtörhettem a generációs mintát, mert Ők járták az utat előttem.
Ez az évem erről szólt: szomorú lett, de ugyanakkor felemelt. Mert sok mindent megértettem és megbékéltem.Azt kívánom mindenkinek, hogy ilyen kereken álljon össze a kép a saját életében, és nézze végig az elmúlt harminc évet, mint egy filmet. Lássa meg az összefüggéseket, és változtassa meg, amit lehet, és ami nem szolgálja a boldogságát. Tanuljon belőle, csinálja máshogyan, és tisztuljon a lelke, hogy továbbléphessen a jövőbe, ami már itt kopogtat az ajtón.
Azt
kívánom, hogy sokkal könnyebb legyen, mint amit itt leírtam. Mert akik
utánunk jönnek leánygyermekek, talán nekik most már igazán megjelenik a
lehetőség egy új női minőség megélésére.
A kibontakozás még sok idő, és én már nem élhetem meg ennek a jövőnek az összes ajándékát. De még lehetek bölcs öregasszony a falu végén, aki megírja a történeteit és felismeréseit az utókornak – természetesen mindezt egy számítógépen, és aki felröppenti a palackposta helyett a felhőbe.
(Ez az írás nem a férfiak ellen szól.)2025. december 14.(A
„Tudó nők” teljes terjedelmében és tiszta tördelésében a hamarosan
megjelenő, „Kék virágok az út porában” című lélekemelő verseskönyvemben
is olvasható.)
A vers megosztása, másolása semmilyen módon nem engedélyezett.
Ma éjjel tart a legtovább a sötétség, itt a téli napforduló ideje. Ezért egy mindig aktuális témát hozok, ami a lezárásról szól. Mert örök körforgásban élünk, és egyszer mindennek vége szakad. Az életnek is. A természet is alszik és visszahúzódik, ahogy a lélek is. De ez a technikai és uniformizált világ erre nincs tekintettel, ezért egyszerűen belepörgeti az embert a rohanásba. Semmire nincs idő. Nincs egyéniség, csak protokollok vannak, amiket a társadalmi szokások ránk erőltetnek. Boldog, aki ebből ki tud maradni.
Pedig a halál elkerülhetetlenül közeledik, és nem vár, ha itt az idő, megtörténik. Nem tudod befolyásolni, és megtanulod örökre, hogy nincs kontrollod felette. Más tudni, más megélni, és teljesen más érezni.
Mi történik, amikor meghal az egyik szülőd, az édesanyád? Nőként írom ezt. Más, ha az édesapja hal meg a lánygyermeknek, és más, ha a fiúgyermeknek hal meg az anyja vagy az apja.
Aki még nem temette el egyik szülőjét sem, annak fogalma sincs, milyen folyamatokon kell keresztülmenni, és mik fognak történni. Nekem sem volt. Próbálsz felkészülni rá, meghallgatod, hogy erre nem lehet, mégis arra gondolsz, hogy de, igen. Hiszen már régóta kíséred egyik betegségből a másikba, és elmúlt nyolcvan éves. Tudod, hogy bármikor bekövetkezhet a búcsú. És végül rá kell jönnöd, hogy igazat mondtak: erre tényleg nem lehet felkészülni. Elindulnak a történések, és azonnal robotüzemmódba kapcsolsz. Nincs idő és energia érezni, csak cselekedni kell, menteni és ott lenni. Az agyad és a lelked szinte különválik, tudod, mi történik, de nem fogod fel.
Saját megélést keveset lehet olvasni a halálról, mert ez egy óriási tabutéma. Az emberek kerülik, mintha velük sosem történhetne meg. Úgy kezelik, mintha magánügy lenne, ami nem tartozik senkire. Ez igaz is, de mégis, ha többet beszélnénk erről, az sokat segíthetne másoknak. Mert ilyenkor nagyon magunkra maradunk a lelkünkkel, a kérdéseinkkel és a gondolatainkkal. Azt hisszük, csak nekünk ilyen nehéz, és elbizonytalanodunk, hogy vajon velünk van-e a baj. Azt gondoljuk, másnak biztosan könnyebb. Nem merünk beszélni a fájdalmunkról, magunkba zárkózunk, és félünk, hogy nem értenek meg minket.
Régen a közösség és a család együtt gyászolt, kialakult szokásrend szerint történtek az események. Mindennek megvolt a maga ideje. Három nap alatt elsiratták a halottat, eltemették, és az élet ment tovább, mert muszáj volt. Mi van most? Kórház, papírok, proszektúra, bürokrácia és iszonyat árak. Kérdések, amikre sosem gondoltál előre. Milyen ruhában temessük el? Ő mit szeretne? Milyen fényképet tegyünk ki? A gyászjelentés és a gyászbeszéd mit tartalmazzon? Kit hívjunk meg a halotti torra, már ahol tartanak még ilyet? Ezek jelentéktelennek tűnnek, de akkor, ott abban a helyzetben elképesztően megterhelőek.
A halotti bizonyítvány kiadási határideje hatvan nap. Amit ki is maxol a hatóság, és ez elképesztően frusztráló. Majd amikor már megnyugodnál kicsit, több hét múlva megkapod a papírt, benne a leírással, hogy mi volt az alapbetegség, mi volt a halál közvetlen és közvetett oka. Mindezt egy jelenkori, A4-es indigós másodpéldányon, amit alig tudsz kisilabizálni. Amikor sikerül, rögtön jön a kínzó kérdés: ezt vajon, ha tudta az orvos, miért nem mondta el? Újra előjönnek a képek és az érzelmek, és minden kezdődik elölről.
Majd jön a születésnap, a halottak napja, a karácsony, és minden péntek, amikor meghalt. És minden csütörtök, amikor a temetés volt. Ezek csak a fizikai történések, amikkel valamit kezdeni kell. És még támogatnod kell az apukádat is, aki itt maradt, és hatvankét évet élt le anyuddal. Aggódsz érte, hogy kibírja, hogy túlélje, és hogy ne roppanjon össze teljesen. A hagyatéki eljárás szóba sem került még, de amikor megérkezik a felszólítás a nyilatkozattételre, úgy érzed, már csak ez hiányzott.
A bűntudat, hogy miért nem szóltál, pedig pontosan tudod, hogy amikor éjjel ott hagyod a kiszolgáltatott helyzetben a hozzátartozódat, nem mered megtenni, hogy felvilágosítsd a nővért. Nem akarunk ezekről beszélni, így még a minimális elképzelés is hiányzik a társadalomból. Pedig a halál az élet része, tulajdonképpen a születésünk óta erre készülünk, legtöbbször teljesen tudattalanul.
Rémtörténeteket persze hallunk, és reméljük, hogy velünk ez nem történik majd meg. Hogy a tüdőgyulladásban meghalni nem mindig fertőzés következménye, és hogy észre sem vesszük, hogy már kialakult. És az orvosok, ápolók nem is mondják, nem figyelmeztetnek, hogy ez már az a fázis. Hogy amennyiben nem hirtelen távozik az illető, hanem elhúzódó leépülés következik be, milyen jelek vannak, amikről, ha tudnánk, talán jobban készülnénk és értenénk a folyamatot. Nem ragaszkodnánk annyira a haldoklóhoz, hanem engednénk őt elmenni. Ha tudnánk, hogy a bennünk zajló folyamat egyik fázisát sem tudjuk megspórolni, mert az mindenképpen bekövetkezik a lelkünkben. Mert ez így van kitalálva. Aki nagyon, nagyon tudatos, már-már buddha, annak talán könnyebb lehet. De nem biztos.
Tanítani kellene legalább a biológiaórán a középiskolában azokat az élettani folyamatokat, amik ilyenkor végbemennek a haldokló testében és tudatában. Hogy felismerjük, és tudjuk, mi történik. Igen, ez nagyon nehéz. De ha a homokba dugjuk a fejünket, az nem segít.
Például, amikor jószándékból megkímélnek a halálhír közlésétől, mert túl fiatalnak, leterheltnek vagy nem felkészültnek ítélnek meg, és csak később tudod meg az igazságot. Így nem jutsz el a temetésre, és nem tudsz időben gyászolni. Amikor pedig egy közelinek számító családtag megy el, semmilyen tapasztalat vagy lelki edzettség nincs, és úgy érzed, azonnal a mélyvízbe kerültél.
Tehát milyen érzelmi és mentális fázisokon megyünk keresztül?
Minden felerősödik, és előkerülnek a régi emlékek, történetek. Hallod a hangját a fejedben, tudod, hogy most ezt válaszolta volna, vagy ő így szokta csinálni. Nézed a fotelben az üres helyét, és látod magad előtt, ahogy a konyhában áll a tűzhely előtt, és főzi az ebédet.
Megélénkül benned a női generációs vonal, a női felmenőid története. Meglátod az összefüggéseket a sorsuk között, és látod azt a fejlődést, ami oda vezetett, hogy megszülethettél, és ma már egy magasabb szinten élheted az életedet, mint ők. Ez szintén sok lelki fájdalommal járhat, mert ilyenkor nemcsak az anyukádat gyászolod, hanem őket is.
Érzelmi hullámvasút: fájdalom, harag, szomorúság, közömbösség, és mély együttérzés másokkal, az elhunyt korábbi szenvedésével.
Felfoghatatlan és tartós hiányérzet.
Betegségek: ki miben halt meg, és mi az, amit örökölhettem. A halál pontos oka a halotti bizonyítványon.
Az az érzés, amikor az orvos a szemedbe mondja, hogy haldoklik az anyukád. Pedig mélyen tudtad, és ő is kíméletesen közölte, de mégis, ezek a helyzetek egy életre beléd égnek.
Már te vagy a legidősebb nő a családban. Ezzel óhatatlanul el kell ismernünk magunknak, hogy a mi életünk is véges, és lehet, hogy már kevesebb van hátra, mint ami eddig eltelt. Mi az, ami igazán fontos? Az idő pazarlása többé már nem engedhető meg.
Az agyadban egymás után jönnek a képek, attól függően, hogy milyen körülmények között veszítetted el Őt. Nem hagynak nyugodni, becsukod a szemed, és tisztán látod őket.
Energiahiány lép fel, mivel mindannyian össze vagyunk kötve egymással egy láthatatlan, finom szállal. Ez a kötés az édesanyánkkal a legerősebb, hiszen általa jöttünk a világra. Tudományosan is bizonyított tény, hogy biológiailag is kicserélődnek a sejtek az anya és a magzat között a terhesség alatt, és ezek évtizedekig ott maradnak egymás szöveteiben. Ezek az úgynevezett kiméra sejtek. Ha ezt kicsit továbbgondolom, akkor ez a tudományos megállapítás a fizikai bizonyítéka annak, hogy egy megbonthatatlan energetikai kötés van közöttünk. Mikor az egyik fél kilép a testből, ez a kötelék a földi síkon hirtelen megszakad. Egy hatalmas űr keletkezik a rendszerben, és ez képződik le fizikai energiahiányban, kimerültségben és belső ürességben. Ez a folyamat teljesen természetes és szükségszerű.
Körülötted mindenki küzd a saját megélésével, és sokszor teljesen irreális, és feszült viselkedéssel kell szembenézned mások felől. Ilyenkor a legnehezebb megőrizni a belső kontrollt, hogy maradjon elég energia az elintézendő hivatalos ügyekre.
Már soha nem lesz semmi olyan, mint amilyen eddig volt. Hetekig is eltarthat, mire eljutsz idáig, de amikor megérkezel ehhez a ponthoz, letaglóz a nyers felismerés.
Már ezt sem tudom megkérdezni tőle, már nem tudom többet felhívni. Nem törlöd ki a telefonszámát a mobilodból soha, akkor sem, ha már nem él a száma. Időnként ösztönösen felhívod, és csak hallgatod a gépi hangot: Ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Azt hiszed, megbolondultál. Pedig nem, csak a lelked máshogy dolgozza fel a hiányt.
Álmodsz. Sokat. Ott van veled és boldog, egészséges, vagy éppen rémálmaid vannak.
Hogyan lehetett volna máshogy csinálni a kórházat? Az orvossal hogyan kellett volna máshogy beszélni? Miért nem tudtam hazahozni, hogy otthon, békében haljon meg?
Mi volt az utolsó, tiszta mondata? Mikor fogtad meg utoljára a kezét?
Miért nem birtam ki azt az utolsó három órát mellette a legvégén? Talán ez a legnehezebb és a legkínzóbb gondolat. Mert az agyaddal pontosan tudod, hogy már nem bírtad, ő már nem volt a tudatánál, és felelős voltál az idős édesapádért is, akit haza kellett vinned. Pedig láttad rajta, hogy érzékeli a búcsút, de már nem tudott reagálni rá. Kínzó gondolatok és érzések.
Bármilyen minőségű volt vele a kapcsolatod (akár jó, akár terhelt), mindenképpen szembe kell nézned ezekkel a belső megélésekkel. A feldolgozáshoz általában egy mély, komoly belső munka szükséges.
Hogyan lehet ezt a nehéz időszakot méltósággal megélni, túlélni, kezelni és teljesen meggyászolni? Érdemes végiggondolni a generációs mintákat, meggyógyítani az érzelmi fájdalmakat, és eltávolítani a kínzó képeket a tudatból. Sírni. Pihenni, és elegendő időt adni önmagunknak. Kibeszélni.
Az érzelmi feldolgozás nem spórolható meg, csak a mentális munka önmagában nagyon kevés.
A halál valójában egy másik tudatállapot, egyfajta lezárás és egyben továbblépés egy másik világba.
Ekkor
szoktam azt mondani, hogy előző élet... vagy jelen élet, de már
eltemetted magadban az előzményeket vagy a történetet, kisgyerek voltál
még, nem emlékszel semmire.
Nagyon mély, nagyon régi dolog, ki tudja, hány élet óta cipeled magaddal.
Amíg nem nézel rá arra, hogy pontosan mi is történt akkor, nem fogod megérteni. Ez már nem a felszín.
Egyben láthatod az egész folyamatot, felismerheted az okokat és a következményeket.
Unásig ismételt minták, beragadások, variációs lehetőségek ugyanarra a témára.
Nem érted, miért történik veled olyasmi, amihez úgy érzed, semmi közöd.
Mégis megkapod, és borzalmasan igazságtalannak érzed. Miért pont veled?
Régi
döntések és érzelmek vezetnek az ismétlődő sémákig, egészen addig, amíg
nem vonod vissza a döntéseket, és a hozzá kapcsolódó érzelmeket nem
engeded el.
Magam sokat utaztam, és nagyon sokat is vezettem másokat.
Kíváncsiságból soha NEM! Csak problémára.
Ami nem fáj, azt nem kapargatjuk.
Témák:
Párkapcsolat
Gyermektelenség
Anyagi nehézségek
Hivatásbeli gondok, munka
Félelmek
Fájdalmak
Vince Gilligan új sci-fi projektje, a Pluribus egy kísérteties helyzetet mutat be: mi történik, ha az emberek akarva-akaratlanul egyetlen, közös kollektív tudati hálóba kapcsolódnak össze? Megszűnik a privát szféra, és az egyéni szabadság elvész a kollektív egyformaságban.
Sokan hiszik azt, hogy a spirituális út a teljes önfeláldozásról és a tömegek megmentéséről szól. De ez egy óriási tévedés. Akarattal nem lehet megváltani a tömegeket, csak egyéni fejlődés és egyéni megváltás létezik. Mindenki saját magáért felel elsősorban, és csak ezután jönnek a többiek – a sorrend nem megfordítható, és aki ezt mégis megpróbálja megtenni, az egy hatalmas csapdába sétál be.
A személyiségfejlődés során először egy egészséges egót kell felépíteni, és csak ezután lehet azt „lebontani” – természetesen szigorúan idézőjelben, hiszen a földi síkon az ego halála egyet jelent az életünk végével is.
Nézd meg a sorozatot, és ha szeretnél lekapcsolódni a kollektív hálóról, hogy az egyéni utaddal foglalkozz, a rendelőm ajtaja nyitva áll.
" Mi csak segíteni akarunk Carol."
Elérhető lett ez a szint Magyarországon és olyan szerencsés vagyok, hogy az elsők között végezhettem el ezt a tanfolyamot.
Szeretettel várok mindenkit, aki úgy érzi, hogy negatív hitrendszerek akadályozzák a döntéseiben, a gyógyulásában, fogyásban, tanulásban vagy bármilyen más témában.
„A témához kapcsolódóan volt egy előadásom, az "Önromboló, önkorlátozó viselkedésminták, és hitrendszerek címmel"– hamarosan elkészül egy teljes, kibővített online változat. Ha szeretnél az elsők között értesülni a megjelenésről, és kedvezményes áron hozzájutni a hanganyaghoz, iratkozz fel a várólistára az alábbi űrlapon!”
Feliratkozom a várólistára, kérlek, add meg a nevedet és az e-mail-címedet az alábbi mezőkben, majd kattints a Küldés gombra!
Elérhető: Karácsonyi fények
Kronobiológiai elemzés
A Kronobiológiát
Artur V. Zsazskov és Dr. Tatjana I.Szmirnova fejlesztette ki még az 1970-es
években a Szovjetunióban. A professzor pszichológusként, sportorvosként
dolgozott. Munkája során rájött, hogy a teljesítmény nem egyforma, ennek az
egyik oka a bioritmusban keresendő. Statisztikákkal
támasztották alá állításai hitelességét, amit orvosok és pszichológusok
igazoltak.
Amikor megszületünk, szüleinktől különböző tulajdonságokat örökölünk. Emellett pedig hatással van ránk a születés pillanatában a Föld energia-információs állapota, ezek egész életünkre kihatnak és befolyásolnak minket.
A
kronobiológiai elemzéssel megismerhetjük milyen fizikai, érzelmi és intellektuális
típusba tartozunk. A megértés, hogy miért és hogyan működünk a különböző
szinteken, már sok embernek segített, hogy elfogadja saját magát és másokat,
emberi kapcsolatokat tudtak rendezni vagy békésen külön válni. Ráláthatunk
arra, hogy gyerekeink milyen reális fizikai és szellemi teljesítményre képesek
az iskolában, milyen típusú mozgásra, és tanulásra van szükségük. Tájékoztatást
ad fizikai gyengeségeinkről, energia központjaink működéséről.
A személyiség-modell elemzés tartalmazza a típusokhoz hozzá rendelhető Bach-virág esszenciákat is.
Most ismét elérhetővé vált nálam ez a könnyen érthető és hatékony módszer.
