Elkészült a végleges verseskötet. 

(A képen a készülő könyv hivatalos borítóterve látható, még a feliratok nélkül.)


Kék virágok az út porában – Verseskötet 

Örömmel osztom meg veled, hogy a könyvem a nyomdai előkészítés fázisába lépett. Amíg a nyomtatott  változat elkészül, a kötet technikai okok miatt jelenleg kizárólag PDF formátumban vásárolható meg és tölthető le azonnal.

A könyv ára: 3 500 Ft (alanyi adómentes bruttó ár).

Megrendelés és azonnali vásárlás:
Kérlek, küldj egy e-mailt a [email protected] címre, vagy hívj a +36 70 670 8635-ös telefonszámon. A részleteket és a fizetési tudnivalókat válaszlevélben küldöm el neked.


Megrendelés és azonnali vásárlás:
[email protected]
+36 70 670 8635

Ajánló

Emőke versei által bennünk is megnyílnak lelkünk rejtett mélységei és kapcsolódhatunk önvalónkhoz. Amint ráhangolódunk egy- egy versre, megérezzük azt a belső stabilitást, ami minden helyzetben erőt ad.
Engedjük meg, hogy versek mögött meghúzódó, azokból sugárzó egyetemes gyógyító, kiegyensúlyozó bölcsesség és megbékélés betöltsön minket.
Lelkünk útja, amit mindannyian járunk, egyszerre fájdalmas és felemelő. Ez az emelkedés és állandó megújulás, ugyanakkor a gyökereinkhez való visszakapcsolódás, a kulcsa egy-egy nehéz helyzetből való tovább lépesünknek.
Mindezt szépen adják át nekünk a szimbolikus, esetenként katartikus, fantázia világba ágyazott, olykor transzcendens versek.

Szeretettel ajánlom elmélyült befogadásra.                               Rita







A szórólap a filmforgatásról. 

Miért írtam meg...

Ezek a versek mind módosult tudatállapotban születtek, meditációban vagy belső utazásokon, más dimenziókban. Témájuk egyrészt saját élményekkel és élethelyzetekkel kapcsolatos, másrészt az egyetemes tudásból vagy a kollektív megélésekből is merítettem, mint például a „Tűzboszorkány” vagy a „Csillagok leánya vagyok” című versekben.

Minden vers egy-egy egyéni tudatállapotot tükröz, ami természetesen sok embernek lehet ismerős, hiszen mindannyian hasonló sémák szerint éljük az életünket, és sok közös tapasztalásunk van. Az írás számomra egy önismereti folyamat része volt, és csak most gondoltam arra, hogy talán másoknak is a hasznára válhat, ha elolvassa. Ezt majd az idő eldönti.

Most tudatosodott bennem, hogy 2023 nyarán véletlenül bekerültem egy napra a „Véletlenül írtam egy könyvet” című film forgatására. Abba a jelenetbe, ahol kiosztják a díjakat a seregszemlén. A filmet még nem láttam, csak néző karakter voltam, a lényeg nem ez. Hanem az, hogy pontosan utána született meg az első hat versem – hirtelen, és fogalmam sincs, hogyan történt. Szerintem nem is én voltam, csak valahogy átáramlott rajtam.

Még nekem is időbe tellett, amíg észrevettem ezt a mély összefüggést, pedig napi rutinom van már a belső munkában. Mégis csak utólag jöttem rá, mert tudattalanul is pontosan azt valósítottam meg, amit mutatni akart nekem ez a helyzet. És még sokkal tartozom magamnak, mert ez a pár oldal reményeim szerint csak a kezdet volt. Akit érdekel a film, nézze meg, nagyon jó kritikákat olvastam róla, nálam is soron van.

 Hogyan lettek a versek, meditációk?

Bontogatom a művészi oldalamat. Egyszer régen valaki azt mondta, érdemes lenne foglalkoznom az írással, és akár a kamera előtt is megállnám a helyem – akkor el sem tudtam képzelni, miről beszél.

Minden belső megélés és tapasztalat. Semmit nem vettem el a külvilágból, az alkotás tisztán önmagamból fakad. Csak a lelkemre figyelve születnek az írások, a meditációk és a versek. Magamnak írok mindent, de amit úgy ítélek meg, hogy érdemes a közlésre, és másnak is segíthet, azt megosztom.Az energia és a különböző tudatállapotok foglalkoztatnak. A vendégek sok megéléssel ajándékoznak meg, és ha megjelenik bennem a történetük szimbolikusan, ha látom az esszenciáját, akkor azt összesűrítem egy versbe vagy írásba.

Jó néhány alkalommal pedig szimbolikákat hívtam le a kollektívból. Ez nagyon érdekes tapasztalás nekem: muszáj kiírni és átadni mindenkinek, mert ez egy ajándék, és nyomaszt, ha nem teszem meg. Ezt szeretem a legjobban, és úgy érzem, nagyon sok van még bennem. Ha az időm engedi, belevetem magam, mint egy nagy galaxisba, ahol minden csillagot fel kell fedezni.

Idővel a legjobbakat szeretném elérhetővé tenni e-book vagy PDF formátumban, esetleg magánkiadásban – az igény majd eldönti.

Nagyon szeretem még a természetet, van egy kertem, ahol próbálok autentikus környezetet kialakítani. Ezzel még sok munka van, de szeretném megmutatni a körülöttem lévő tér szépségét is, és ez is megjelent már néhány gondolatomban, írásomban.

Álmok

Kislányként álltam
a csillagok alatt,
bámultam magamat az Égben,
láttam, ahogy felnővök,
s lelkeknek örülök.
Vigyázok rájuk,
segítek szeretni tudni,
hogy könnyű legyen az élet.

Most a virágokat kedvelem,
elveszik a terheket,
illatoznak a szélben.
A szirmok szanaszét viszik a hitet,
amit nehezen gyűjtöttem,
de megosztom,
hogy másoknak könnyebb legyen,
mint nekem.



Elillanás 

Fényként érkeztem e földre,
mint a szél repültem előre
az időben, a téli erdőben.
Mindent egyszerre láttam, csak száguldottam
határtalan s céltalan, míg meg nem untam.
Akkor megnyugodtam: tavasz voltam,
fehér, illatos virágokat hoztam,
és csak mosolyogtam.

Vörös bundájú rókát láttam, belebújtam,

és a csendben az úton ültem és figyeltem,
a bajszom rezegtettem.
Oly szép volt az erdő,
a levegő szikrázóan remegő, pillangót kergető.
Enyém lett a szél, nekem mesél, nekem ígér,
és enyém a tél és az éj,
róka lelkem soha nem fél.

Voltam a sötét mélyben és fent a tiszta kék égen,
követtem a Napkorongot,
nagyon vártam a holnapot, kergettem a pillanatot.
Már újra csak fény vagyok, aki életet kapott,
és már mindent látok, és mindent tudok.
Mint a könnyű szél, újra szabad vagyok,
és elillanok..

Egy szép Nap illata

Tökéletesség látszatában élem az életem,
azt mutatom minden rendben.
Kócosan ébredek egyedül
és semmi sem sikerül.

De minden nap összeszedem az arcom,
majd mosolyogva írom le a napom.
Kedvenc csészémmel sétálok a kertben,
a cinkékkel beszélgetek csendben.


A tavasz megszépít,
a virág felvidít,
farönkök tövében a zöld gyík
szeme világít.


Védett világom
a kedveseknek kitárom.
A kertemben a levendulák
szórják szét a Nap illatát.


Mire mindet körbe járom
a szívemben egy újabb álom.



Tudatállapotok

Részlet a "Kék Virágok az út porában" című verseskötetemből

Szellemi lények vagyunk, ezért minden a tudatból indul ki. Legfelsőbb Énünk irányít bennünket, ha hagyjuk, és ha sikerül kapcsolódni hozzá ebben a fizikai világban.

Ez nem könnyű. Rengeteg a zavaró tényező, a tőlünk független események, és az egész kollektív mező is itt örvénylik körülöttünk. Ezért ha nem csendesedünk el, nem halkulunk el, és nem vonulunk el időnként a világ zajától, a saját személyes énünket sem halljuk meg – nem vesszük észre, mit is súg nekünk odafentről. Pedig ez rendkívül fontos, sőt létszükséglet, ha szeretnénk, hogy az életünk a megfelelő mederben haladjon.

Már születésünkkor egyéni tudatállapottal jövünk a világra, mindenki a genetikája, az előző életei és a karmája szerint, amelyek meghatározzák az egyéni életutat és a lehetőségeket.

Innentől kezdve az ekkor kapott tiszta lapot, amely erre az életre szól – hiszen a csecsemő agya még egy nagy, tiszta fehér lap –, elkezdik teleírni a létezésünk során bekövetkező tapasztalások. A minket körülvevő emberek: a szülők, a tanárok, a barátok és mindenki, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Mivel ismétléssel és utánzással tanulunk, az első hét évben minden mélyen beépül a tudatalattinkba, ami azután meghatározza egész életünk reakcióit, szokásait, gondolkodásunkat és a hitrendszerünket.

Bármi történik is velünk ezután, ebből a belénk íródott tudásból merítünk, és eszerint reagálunk a világra.

Ezért nagyon fontos és szükséges foglalkozni a tudatalattinkkal, ami 95%-ot tesz ki az életünk befolyásolásában – és mindössze 5%-ban vagyunk tudatosak abban, amit csinálunk, vagy ahogy reagálunk.

Átírható

A hitrendszerek, a gondolkodási sémák, az emlékek és a negatív érzések mind átírhatók. Legyél önmagad legjobb verziója!

Ezáltal megváltoztathatjuk az életünket, és sokkal jobbá tehetjük önmagunkat is. Kitartó munkával akár kihozhatjuk a legrosszabbból a legjobbat is. Ez talán a legnagyobb fejlődési lehetőségünk.

Nagyon sokféle tudatállapot létezik. Befolyásolja az életkor, az érzelmi állapot, a gondolatok, a hitrendszerek, a tapasztalatok, valamint a személyes, a családi és a kollektív tudattalan. Az előző életek, a karma, az aktuális élethelyzet, a családi állapot, a háziállatok, a betegség, a születés és a halál. Ugyanígy hatnak rá a szellemi gyakorlatok, a meditáció, az ima, az adakozás, a testmozgás, a vallás, a zene, a művészetek, valamint az alkohol, az egyéb tudatmódosítók és a kémiai szerek is.

Csak tőlünk – vagyis a tudattalanunk állapotától – függ, mit hogyan élünk meg a valóságban.

Gyógyulás a tudatban

Egészségesen meghalni

Gyerekkoromban minden eszközzel korlátozták a saját gondolatokat, a világnézetet és mindent, ami a szélesebb látókörrel járt. Akkoriban nem volt más eszköz, mint a lázadás – széllel szemben, mindenáron. Nem akartam, és nem is tudtam beilleszkedni semmilyen kötelező rendszerbe, ha azt nem tartottam értelmesnek, vagy ha egyáltalán nem érdekelt. Már néhány évesen tudtam, hogy ami itt folyik, az minden, csak nem az életet tisztelő működés; ez csupán a puszta létért folyó, energiarabló küzdelem volt.

Hamar megtanultam, hogy azt senki nem tudja korlátozni, mit gondolok, vagy milyen értékrendet követek. Így aztán már az óvodában eljutottam oda, hogy a legjobb hallgatni, és inkább a belső világomat építeni. Könyvekbe és álmokba menekültem.

Az a környezet nekem egyáltalán nem kedvezett: sem a kibontakozásban, sem abban, ami igazán érdekelt. Amiért jöttem, az mind elérhetetlen volt számomra.

Azután kinyíltak a kapuk – kint is, és a saját életemben is.
Elérhetővé vált a tudattal való komoly munka. Ennek első szintje a pszichológia, ami manapság már teljesen elfogadottá lett. De a pszichológiai eszközöket nem a jelenlegi intézmények és rendszerek találták fel, csupán kisajátították maguknak az ősi tudást. Ugyanaz a folyamat zajlik, mint pár évtizede, csak éppen más formában. De mindent ők sem tudnak elvenni, mert szerencsére pusztán könyvekből semmit sem lehet valóban megfejlődni.

Ha igazán akarsz segíteni tanárként, orvosként vagy szociális munkásként, de közben nem végzel komoly belső munkát, akkor hamar kiégsz és belefásulsz. Többek között pontosan ezért tart itt ma az egészségügy és az oktatás is. Nincs valódi feltöltődés, viszont vannak rugalmatlan és elavult irányok – kőbe vésve és mozdíthatatlanul. (Tisztelet a ritka kivételeknek.)

De ha a belső utat és a tudatszint-emelést választod – ha komolyan elköteleződsz a lelki egészség elérése és az életmódváltás mellett –, nagyrészt ki tudod kerülni az egészségügyi intézményeket.
(Ezzel természetesen nem arra buzdítok senkit, hogy ha akut, azonnali beavatkozást igénylő fizikai krízise van, akkor igyon otthon kamillateát – bár a megfelelő időben alkalmazott energetikai és meridián-alapú korrekciókkal még a súlyosabb fizikai folyamatok is visszafordíthatók .)

Hiszem, hogy ezek a mára már nem működő, merev rendszerek átalakulnak, és végre előtérbe kerül az egyéni felelősségvállalás is. Lehet, hogy túl idealista vagyok – mindig is az voltam. De legalább annak, aki ezt az új utat szeretné követni, legyen meg rá a valóságos lehetősége.

Minden a tudatban kezdődik: onnan képződnek le a lelki és érzelmi állapotok, és legvégül a fizikai tünetek és elváltozások. És ez nem fordítva működik: nem a test betegszik meg először, hanem a tudat.

Belső meggyőződésem, hogy a végső cél: egészségesen meghalni. És ez egyáltalán nem egy elérhetetlen állapot.

Mágusok és sámánok, gyógyítók.

Amikor egyszer réges-régen az egyedüllét témájával dolgoztam magamon…

Minden energia. Ezt a tiszta, vakítóan fehér energianyalábot tapasztaltam meg, ahogy a lábamból és a botomból áramlott, mint egy patak, és az egész Földet befonta. Nagyon szép élmény volt: felemelő, megnyugtató és szabad. Mint egy háló, úgy font be mindent, és könnyű volt haladni rajta – vitt előre, csak rá kellett állni. Erőt adott az Úthoz, amin járok.

Régen így éltek a gyógyítók: mágikus erejüket a Világ szolgálatába állították, teremtették a jót és a szépet. Szabadok voltak, ismerték és tudták, mi a törvény. A természet, az egyetemes törvények, amiket nem lehet megváltoztatni, mert az maga a Rend. Eszerint élek, próbálok az Úton maradni, tanulni és elkerülni a hibákat, ha pedig nem sikerül, akkor felismerni és jóvátenni azokat. Teremteni. De nem balga módon, vakon, hanem önmunkával. Mert teremteni csak azt lehet, ami belül van. Ha jobbat akarsz, dolgozz magadon.

Nem elég a mai divat szerint pusztán vonzani, hiszen csak az jöhet be az életedbe, amivel egy szinten rezdülsz. Ha romokban az életed, ne várd a csodát: ahhoz Neked is oda kell tenned a tudásodat és a munkádat. Minden energia. A gondolatod, az érzelmeid, a cselekvés és a tárgyak, amelyek körülvesznek. Minden Téged tükröz. Akkor is, ha kívülről egyáltalán nem látszik, mi van legbelül.




A versek

Álmok

A palota fényei

Tűzboszorkány

A csillagok leánya vagyok

A tölgyfa magánya

Végtelen utazó


A szellemi síkon

A fejemben

Szolgálat

Ki vagyok én

Magányos út

Teremtés

Sámánbeavatás



Kislány

Kisfiú

Álarc

Lélekemlék

Temetés

Boldogság

Egy szép nap illata



Csak várok

Haiku próbák

Novemberi köd

Szomorú nő

Utolsó nap

Karácsonyi fények

Elillanás