Tudatállapotok

Szellemi lények vagyunk, ezért minden a tudatból indul ki. Legfelsőbb Énünk irányít bennünket, ha hagyjuk, és ha sikerül kapcsolódni hozzá ebben a fizikai világban.

Ez nem könnyű. Rengeteg a zavaró tényező, a tőlünk független események, és az egész kollektív mező is itt örvénylik körülöttünk. Ezért ha nem csendesedünk el, nem halkulunk el, és nem vonulunk el időnként a világ zajától, a saját személyes énünket sem halljuk meg – nem vesszük észre, mit is súg nekünk odafentről. Pedig ez rendkívül fontos, sőt létszükséglet, ha szeretnénk, hogy az életünk a megfelelő mederben haladjon.

Már születésünkkor egyéni tudatállapottal jövünk a világra, mindenki a genetikája, az előző életei és a karmája szerint, amelyek meghatározzák az egyéni életutat és a lehetőségeket.

Innentől kezdve az ekkor kapott tiszta lapot, amely erre az életre szól – hiszen a csecsemő agya még egy nagy, tiszta fehér lap –, elkezdik teleírni a létezésünk során bekövetkező tapasztalások. A minket körülvevő emberek: a szülők, a tanárok, a barátok és mindenki, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Mivel ismétléssel és utánzással tanulunk, az első hét évben minden mélyen beépül a tudatalattinkba, ami azután meghatározza egész életünk reakcióit, szokásait, gondolkodásunkat és a hitrendszerünket.

Bármi történik is velünk ezután, ebből a belénk íródott tudásból merítünk, és eszerint reagálunk a világra.

Ezért nagyon fontos és szükséges foglalkozni a tudatalattinkkal, ami 95%-ot tesz ki az életünk befolyásolásában – és mindössze 5%-ban vagyunk tudatosak abban, amit csinálunk, vagy ahogy reagálunk.

Átírható

A hitrendszerek, a gondolkodási sémák, az emlékek és a negatív érzések mind átírhatók. Legyél önmagad legjobb verziója!

Ezáltal megváltoztathatjuk az életünket, és sokkal jobbá tehetjük önmagunkat is. Kitartó munkával akár kihozhatjuk a legrosszabbból a legjobbat is. Ez talán a legnagyobb fejlődési lehetőségünk.

Nagyon sokféle tudatállapot létezik. Befolyásolja az életkor, az érzelmi állapot, a gondolatok, a hitrendszerek, a tapasztalatok, valamint a személyes, a családi és a kollektív tudattalan. Az előző életek, a karma, az aktuális élethelyzet, a családi állapot, a háziállatok, a betegség, a születés és a halál. Ugyanígy hatnak rá a szellemi gyakorlatok, a meditáció, az ima, az adakozás, a testmozgás, a vallás, a zene, a művészetek, valamint az alkohol, az egyéb tudatmódosítók és a kémiai szerek is.

Csak tőlünk – vagyis a tudattalanunk állapotától – függ, mit hogyan élünk meg a valóságban.

Gyógyulás a tudatban

Egészségesen meghalni

Gyerekkoromban minden eszközzel korlátozták a saját gondolatokat, a világnézetet és mindent, ami a szélesebb látókörrel járt. Akkoriban nem volt más eszköz, mint a lázadás – széllel szemben, mindenáron. Nem akartam, és nem is tudtam beilleszkedni semmilyen kötelező rendszerbe, ha azt nem tartottam értelmesnek, vagy ha egyáltalán nem érdekelt. Már néhány évesen tudtam, hogy ami itt folyik, az minden, csak nem az életet tisztelő működés; ez csupán a puszta létért folyó, energiarabló küzdelem volt.

Hamar megtanultam, hogy azt senki nem tudja korlátozni, mit gondolok, vagy milyen értékrendet követek. Így aztán már az óvodában eljutottam oda, hogy a legjobb hallgatni, és inkább a belső világomat építeni. Könyvekbe és álmokba menekültem.

Az a környezet nekem egyáltalán nem kedvezett: sem a kibontakozásban, sem abban, ami igazán érdekelt. Amiért jöttem, az mind elérhetetlen volt számomra.

Azután kinyíltak a kapuk – kint is, és a saját életemben is.
Elérhetővé vált a tudattal való komoly munka. Ennek első szintje a pszichológia, ami manapság már teljesen elfogadottá lett. De a pszichológiai eszközöket nem a jelenlegi intézmények és rendszerek találták fel, csupán kisajátították maguknak az ősi tudást. Ugyanaz a folyamat zajlik, mint pár évtizede, csak éppen más formában. De mindent ők sem tudnak elvenni, mert szerencsére pusztán könyvekből semmit sem lehet valóban megfejlődni.

Ha igazán akarsz segíteni tanárként, orvosként vagy szociális munkásként, de közben nem végzel komoly belső munkát, akkor hamar kiégsz és belefásulsz. Többek között pontosan ezért tart itt ma az egészségügy és az oktatás is. Nincs valódi feltöltődés, viszont vannak rugalmatlan és elavult irányok – kőbe vésve és mozdíthatatlanul. (Tisztelet a ritka kivételeknek.)

De ha a belső utat és a tudatszint-emelést választod – ha komolyan elköteleződsz a lelki egészség elérése és az életmódváltás mellett –, nagyrészt ki tudod kerülni az egészségügyi intézményeket.
(Ezzel természetesen nem arra buzdítok senkit, hogy ha akut, azonnali beavatkozást igénylő fizikai krízise van, akkor igyon otthon kamillateát – bár a megfelelő időben alkalmazott energetikai és meridián-alapú korrekciókkal még a súlyosabb fizikai folyamatok is visszafordíthatók .)

Hiszem, hogy ezek a mára már nem működő, merev rendszerek átalakulnak, és végre előtérbe kerül az egyéni felelősségvállalás is. Lehet, hogy túl idealista vagyok – mindig is az voltam. De legalább annak, aki ezt az új utat szeretné követni, legyen meg rá a valóságos lehetősége.

Minden a tudatban kezdődik: onnan képződnek le a lelki és érzelmi állapotok, és legvégül a fizikai tünetek és elváltozások. És ez nem fordítva működik: nem a test betegszik meg először, hanem a tudat.

Belső meggyőződésem, hogy a végső cél: egészségesen meghalni. És ez egyáltalán nem egy elérhetetlen állapot.