A történeteink az izmainkba vannak kódolva.

Egyik nőismerősöm már régebb óta küzdött kisebb-nagyobb derékfájással, amit rendszeres tornával és masszázzsal szokott karbantartani. Sajnos bizonyos stresszhatásokra mindig visszatértek a panaszai.
Beszélgetésünk során eszébe jutott, hogy hétévesen az apukája elmondta neki: el fog válni az anyukájától, és el is költözik otthonról, emiatt pedig sokkal ritkábban fognak majd találkozni egymással. Akkor, ott nagyon egyedül érezte magát, marcangolta a szeretethiány, és rengeteget sírt.
Most, hogy már felnőttként idézte fel a történetet, újra kisírta magát, és megértette a benne akkor lezajlott folyamatokat. Megkönnyebbülve, tisztán sikerült megbékélnie az akkori nehéz helyzettel. Az elveszített biztonságérzetet olyannyira visszakapta, hogy délután, amikor már otthon volt, egyszer csak hallotta, ahogy kattan a derekában valami: a feszült izomgörcs végleg kioldódott, és fizikálisan is a helyére került minden. Boldogan hívott fel, hogy képzeljem el…




Édesapa elvesztése

Amikor egy szerettünk eltávozik ebből a világból, sokszor nehéz az elfogadás. A gyászfolyamat sokáig tart, sőt az is lehetséges, hogy elakad egy bizonyos ponton, és emiatt folyton visszatérnek a fájó érzések. Egyik vendégem már évekkel ezelőtt elveszítette az apukáját, aki sajnos sokat is szenvedett. Végignézni ezt elképesztően megterhelő és sokáig fájó tapasztalat, mert az a tehetetlenség, hogy nem lehetett segíteni a szenvedésein, érzelmileg is rendkívül romboló.

Bár eredetileg más jellegű gondok miatt keresett fel engem, azonnal látszott, hogy legelőször ezzel a gyásszal kell valamit kezdeni.

Egy mély, vezetett meditáció során sikerült eltávolodnia a nehéz érzésektől, és az elméjében állandóan visszatérő, nyomasztó képek is kitisztultak. Így ezek a fájó emlékek már nem akadályozták meg abban, hogy végre továbblépjen – hiszen a földi élet nem áll meg.

A következő alkalommal már érdemben tudtunk foglalkozni az aktuális élethelyzetével is. Az egyik ilyen találkozásunk során megjegyezte nekem, csak úgy „mellékesen”, hogy már szinte bűntudata van, mert azóta egyáltalán nem volt kint a temetőben. Pedig az oldás előtt még hetente többször is érezte a kényszerű szükségét annak, hogy felkeresse az édesapja sírját.

Férfimentés

Egy férfi keresett meg nemrég azzal, hogy nem szeretné elveszíteni a feleségét és a családját. Ez sajnos nagyon ritka, általában a nők akarják mindenáron megmenteni a kapcsolatot – legtöbbször kevés sikerrel. Majd egyszer megírom, miért van ez így, de most inkább örvendezzünk a jó híreknek.

Nem kellett túl sok alkalom a pozitív változáshoz. Ilyen az, amikor valódi belső motivációval érkezik a vendég, és tényleg hajlandó is változtatni azon, ami az ő személyes felelőssége.

A kapcsolat megerősödött és teljesen új alapokra helyeződött, sőt még a régen tervezett kistestvér gondolata is komolyan felmerült bennük. Nem pótcselekvésként és nem azért, hogy ezzel mentsék meg a házasságot, hanem mert újra megteremtődtek a tiszta alapok egy új élet születéséhez. Sikerült egymáshoz közelebb kerülniük, ismét megjelent a valódi intimitás, és a hangsúlyok is visszakerültek a megfelelő helyre. Elmondhatjuk, hogy végre mindenki a saját helyén van.

És ez jó. Boldogság, szeretet, bizalom, szövetség, összetartozás, őszinte kommunikáció és együttműködés.


Aranykalitka

Egyszer az édesapja azt mondta egy vendégemnek: „Ne haragudj, csak azt akartam, hogy megtudd, milyen nehéz az élet.” Ez akkor hangzott el, amikor a nő már évek óta egy hosszú válási procedúrában élt, annak minden súlyos terhével. Hogyan jutott idáig, hogy egy bántalmazó kapcsolatba került – ami legelsőre jónak ígérkezett –, az már egy másik történet.

De ezután a mondat után is minden maradt a régiben, nem változott semmi. Az élet továbbra is nehezen folyt tovább, mert a segítség ezután is elmaradt, pedig az édesapja megtehette volna, hogy támogatja. De nem tette meg. Sokkal jobb volt neki továbbra is halakat dobálni, amikor éppen kedve szottyant, mint megalapozni a lánya anyagi és lelki függetlenségét, vagy hozzásegíteni őt ahhoz, hogy képes legyen önállóan megélni, és végre azt tenni, amiért a világra jött.

Így hát a királylány továbbra is ült az aranykalitkában, az elefántcsonttorony legfelső emeletén, és az ablakból tehetetlenül nézte, hogy mások milyen szabadon élnek. Az ereje lassan teljesen elfogyott, a kitörési kísérletei pedig sorra kudarcba fulladtak. Azután egy szép napon egyszerűen leugrott a toronyból – és itt mindenki képzelje el a saját megoldását, vajon mit is jelent ez valójában.




 

Mindig van választásod. Ha az induláskor visszatartották a „hozományodat”, egy idő után óhatatlanul rájössz, hogy csapdába estél, a felébredés pedig nagyon fájdalmas és kényszerítő erejű. Folytatod a mintát, és egyszerűen beletörődsz a női sorsodba, ami generációk óta determinált, vagy felállsz és kitörsz belőle.

Lehet, hogy egy élet kevés lesz hozzá, és egy darabig csak az üresség marad, meg az az érzés, hogy a múlt már nem létezik, a jövő pedig egyelőre nem látható. De megadod magadnak a lehetőséget arra, hogy végre elindulj az érzelmi és anyagi függetlenség rögös útján, megtaláld önmagadat, és a megfelelő időben majd rád találjon egy támogató férfi energia, aki mellett biztonságban megélheted azt, hogy Nő vagy.

Ez a történet sok kérdést vet fel, és több lehetséges megoldása van. Nem minden rajtad múlik, de ami igen, azt feltétlenül meg kell tenned. A nő azóta már megbékélt az édesapjával, és elfogadta, hogy ő ennyi szeretetet és támogatást tudott adni neki mint elsőszülött leánygyermeknek. De saját magának eddig nem tudott teljesen megbocsátani, és a mai napig ezzel küzd. Ha magadra ismersz, az csak a tiszta véletlen műve lehet…