Elillanás
2026. máj. 24. 11:03
Elillanás
Fényként érkeztem e földre,
mint a szél repültem előre
az időben, a téli erdőben.
Mindent egyszerre láttam, csak száguldottam
határtalan s céltalan, míg meg nem untam.
Akkor megnyugodtam: tavasz voltam,
fehér, illatos virágokat hoztam,
és csak mosolyogtam.
Vörös bundájú rókát láttam, belebújtam,
és a csendben az úton ültem és figyeltem,
a bajszom rezegtettem.
Oly szép volt az erdő,
a levegő szikrázóan remegő, pillangót kergető.
Enyém lett a szél, nekem mesél, nekem ígér,
és enyém a tél és az éj,
róka lelkem soha nem fél.
Voltam a sötét mélyben és fent a tiszta kék égen,
követtem a Napkorongot,
nagyon vártam a holnapot, kergettem a pillanatot.
Már újra csak fény vagyok, aki életet kapott,
és már mindent látok, és mindent tudok.
Mint a könnyű szél, újra szabad vagyok,
és elillanok.
követtem a Napkorongot,
nagyon vártam a holnapot, kergettem a pillanatot.
Már újra csak fény vagyok, aki életet kapott,
és már mindent látok, és mindent tudok.
Mint a könnyű szél, újra szabad vagyok,
és elillanok.
2025 január 14.
Copyright Ⓒ 2024 - Minden jog fenntartva
-
Péter Emőke ( Kék Virág)
A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett.